Ha különösen nehéz természetű emberrel hoz össze bennünket a sors, akivel nem találjuk a közös hangot vagy megbotránkozunk a reakcióin, akkor azt mondjuk vagy gondoljuk róla, hogy „nem volt gyerekszobája”. Persze a kifejezés átvitt értelmű, hiszen elsősorban a szeretetteljes és a kölcsönös megbecsülés és tisztelet alapján működő családi kötelékek vagy kapcsolatok hiányát értjük ezen, aminek köszönhetően az emberünk is ilyenné válhatott.

Nézzük meg mégis, hogy hogyan és milyen szempontok szerint alakíthatunk ki barátságos, biztonságos, szép és praktikus életteret gyermekeink számára, hogy szellemi és testi fejlődésüket ne csak a jelenlétünkkel, támogató hozzáállásunkkal segítsük, hanem mindehhez biztosítsuk számukra a külső feltételeket is.
Mivel a gyerekkor is jól elhatárolható korszakokra osztható, ebben a cikkben is megpróbáljuk az egymás után következő életszakaszokat felsorolni, és a hozzájuk kapcsolódó szempontokat kitárgyalni. Természetesen egy többgyermekes családban a megoldandó feladatok még összetettebben jelentkezhetnek, mert ritka az a család, ahol minden gyermeknek lehet külön szobája. Ezt felfoghatjuk pozitívumnak is, hiszen a különböző korú és nemű gyermekek szobájának berendezése elsőre szokatlan, de nagyon kreatív és hosszú távon is működő megoldásokat hozhat.

A babaszoba
Azt szokták mondani, hogy egy babának semmi másra nincs szüksége, csak az anyukájára, és egy kényelmes alvóhelyre. A többi „extra” csak a bababoltok reklámkampányainak és a fészekrakó ösztöntől túlfűtött anyukák vágyainak köszönhető.
Persze ez csak a kezdetekben igaz, ahogy nő a baba, úgy van szüksége egyre nagyobb élettérre, egyre több felfedeznivaló, mozgó, hangot adó, színes „tereptárgyra”.
A baba érkezésekor fontos tehát, hogy a szobáját vagy kuckóját úgy alakítsuk ki, hogy fokozatosan alakítható legyen a korának, a méretének és a felmerülő igényeinek megfelelően. Ne vásároljunk olyan bútorokat, amelyek csak rövid ideig használhatók, lehetőleg mindet lehessen variálni, átépíteni.

A rácsos kiságyból akkor is vegyük meg a nagyobb méretűt, ha először kicsiny gyermekünk elveszik benne. A fekvőfelület szintjének változatásával és az oldalrácsok leszerelésével akár 3-4 éves korig is használható egy ilyen ágy.
Pelenkázó szekrényt csak abban az esetben vegyünk, ha azt – egy kicsit átalakítva – később játék vagy ruhanemű tárolására tudjuk majd használni.
Ruhásszekrényt is úgy válasszunk, hogy figyelembe vesszük, nem örök időkig lesz 68-as a ruhamérete gyermekünknek. Egy nagyobb gyermek akasztható ruháinak már egy „felnőtt méretű” szekrényt is nyugodtan betervezhetünk.

A baba biztonsága
Amikor hazaérkezünk a kisbabával a kórházból, nem is gondolnánk, hogy elég pár hónap, és a nap nagy részét átalvó, egy helyben szemlélődő apróságból örökmozgó, mindenre kíváncsi, és a veszélyérzetet teljesen nélkülöző kisgyermek válik. Már a tervezéskor alakítsuk úgy a dolgokat, hogy próbáljuk a lehető legbiztonságosabb környezetet megteremteni a felfedezésekhez, a játékhoz, a mozgáshoz.

Gondoljunk arra, hogy gyermekünk minden egyes – a szobájában elhelyezett tárgyat – felfedezni való újdonságnak, megmászni való akadálynak, szájba veendő finomságnak fog gondolni. Eszerint haladjunk végig a szobán gondolatban.

Veszélyforrások lehetnek:

  • konnektorok (ujjacskák, eszközök beledughatók),
  • éjjeli lámpák (zsinórral lerántható),
  • szobanövények (föld, termés, virág, levél megkóstolásra csábít),
  • függöny (bele lehet kapaszkodni),
  • szekrények (bele lehet kapaszkodni, ha nincs megfelelően kirögzítve, a gyermek magára is ránthatja az egészet),
  • éles, hegyes, kiálló bútorrészletek (jó esetben csak egy púp a buksin),
  • gyöngy vagy más leszedhető szemű, orrú, díszítésű állatkák, babák (a lenyelt gyöngyök a gyomorból nagy valószínűséggel hamar kiürülnek, de félrenyelés esetén a tüdőbe is bekerülhetnek, ami már életveszélyes állapotot is előidézhet).

Gyerekszoba óvodás korban
Az óvodás korú gyermek már nem csak szemlélődik és játszik, hanem alkot is. Biztosítsunk számára megfelelő helyet rajzoláshoz, színezéshez, ragasztgatáshoz. Egyáltalán nem túlkapás, ha 5 éves gyermekünknek olyan asztalt választunk, amely a hamarosan elérkező iskolakezdésre igazi tanuló asztallá tudjuk majd átalakítani. Így ő már jóval előbb megszokhatja az új bútordarabot, mi pedig elkerülhetjük az egyszeri nagy anyagi megterhelést.

Az ágy ebben a korban már lehet a felnőttekéhez hasonló méretű. Dekorációval, kedves kiegészítőkkel vagy funkció hozzákapcsolással tehetjük igazán alkalmassá és ugyanakkor izgalmassá élénk fantáziájú gyermekünk számára. Egy az ágy fölé elhelyezett baldachinnak nemcsak a nyugodt alvást megzavaró repülő rovarok távoltartásában lehet szerepe. Nappal lehet a játék része, és ebben a játékban lehet indián sátor, hercegnő fekhely vagy bármi, amit beleképzelünk.

Ha úgy ítéljük meg, hogy a kis tulajdonos nagy biztonsággal tudja használni, bátran adjuk meg a lehetőségét, hogy emeletes vagy megemelt fekvőhelyű ágya lehessen. (Vegyük persze figyelembe a rendelkezésre álló belmagasságot!) Így a nappali tevékenységek (játék, tanulás) számára plusz helyet nyerhetünk. Ez főleg abban az esetben lehet jó megoldás, ha egyébként a szoba meglehetősen kicsi, és csak nehézkesen tudnánk helyet szorítani minden egyes szükséges funkciónak.

A bútorok és tároló helyek jó megválasztásával gyermekünket már óvodás korban hozzászoktathatjuk ahhoz, hogy minden játéknak, könyvnek, ruhának megvan a helye, és úgy kerülhetjük el legegyszerűbben a rendetlenséget, ha mindent a helyén is tartunk. Feliratokkal, címkéken elhelyezett kis képekkel segíthetjük a rendrakást, és hozhatjuk olyan helyzetbe a szoba lakóját, hogy kedve is legyen a pakoláshoz.

Hogyan alakulhat a továbbiakban a gyerekszoba? Min kell változtatnunk, amikor gyermekünk számára elkezdődik az iskola?
A következő részben sorra vesszük az iskolába induló gyermek, a kamaszkori és a szüleivel még együtt élő „kis felnőtt” szoba kialakításának lehetőségeit és szempontjait.